Nyílt levél a tüntető egyetemistáknak

Stofi01

Ifjú Hölgyek és Urak!

Föl kellene ismerniük, hogy Önök még nem művészek, nem végzett, diplomás emberek, csupán a jó buli kedvéért beálltak egy politikai harcba, amely az egész világot lángba borította, s most ezt a lángot Önök Magyarországon is meg akarják gyújtani. Az a szellemiség, amelyet Önök most tapasztalat és tudás híján szolgálnak, nem más, mint önmaguk ellen vívott harc.  Hiszen, amikor Önök a „szabad ország, szabad egyetem” szlogent ordibálják, és diktatúráról harsognak, akkor saját jövőbeni szabadságukat számolják fel, és egy olyan politikai eszmét segítenek hatalomra jutni, amely diktatúrát szül. Az Önök jelenlegi tevékenysége maga a diktatúra, ugyanis egy demokratikusan megválasztott kormány és annak vezetője ellen lépnek föl erőszakkal, az ellenzéki politikusok által generált káoszt előidézve.

Önök nem tudják, mi az a diktatúra. Önök nem tudják, mi az a demokrácia. Önök még semmit nem tudnak az életről, csupán azt, amit a liberális és kommunista ellenzék az Önök szájába ad: az Önök szabadságjogainak skandálását.

Ha pedig az Önök által szolgált szellemiség győzne ebben az országban, akkor Önök aligha járhatnának egyetemre. Félve lépnének ki az utcára, mert nem tudnák mikor és hol erőszakolják, ölik meg Önöket. Önöknek nagy pénzeket kellene fizetniük a tanulásért, s nem volna értelme gyermekeket vállalniuk, mert azoknak a gyermekeknek nem volna jövőjük, országuk, szabadságuk. Az Önök jelenlegi politikai tanácsadóinak elődei százmillió embert öltek meg röpke nyolcvan év alatt. Ezek a kommunisták voltak, akiknek egyik mai szószólója Gyurcsány Ferenc, az ő hites feleségével egyetemben. Azt gondolják Önök, hogy ez az eszme ma nem gyilkolna? Önök azt hiszik, hogy Önök nem lennének áldozatai ennek a szellemiségnek? Dehogynem! A kommunisták nem változnak… és nem kímélik azokat sem, akik hatalomra segítik őket. Ha tanultak volna történelmet, akkor tudnák. Ám, nem tanulhattak, mert a rendszerváltás nem harminc éve volt, hanem csak napjainkban zajlik. Ennek a rendszerváltásnak a kerékkötőivé váltak Önök is, akik azoknak a pénzéből tanulhatnak, akik a jelenlegi kormányt megválasztották. Önök azokat a jobbításokat vetik el, amelyeket ez a kormány az Önök javára kíván tenni. Ha körülnéznek ma Magyarországon, láthatják, hogy nem rombolás folyik, hanem építkezés, jobbítás… akik rombolnak, azok Önök és az Önök tanácsadói.

 

Tudom, vannak hibáink is, de ezek a hibák pontosan azok, amik miatt Önöknek lehetősége van most Magyarország hírét a világ – a liberális, magyar gyűlölő világ – előtt lejáratni.

Nekem már tökmindegy lenne, hogy Önök mit csinálnak, milyen országot akarnak Önmaguknak, hiszen az én hátralévő néhány évem már nem oszt és nem szoroz. Mégis figyelmeztetem Önöket, hogy térjenek észhez, mert Önöknek is vannak kisebb testvéreik, apró gyermekek, akiknek a jövőjét most Önök teszik kockára.

Végül, hadd beszéljek néhány szót arról, hogy a művésznek, a művészetnek mi a hivatása, mi is valójában a művészet. Aki nem a nemzetét, hazáját és az emberiség kulturált és békés, erkölcsös és szeretetteljes jövőjét szolgálja, az nem művész és soha nem is válik azzá. Az csak egy tehetséges – vagy nem tehetséges – alkalmazott, aki pénzt keres és eladja magát egy-egy politikai eszmének. Annak az eszmének, amely jobban fizet. Önök most e pillanatban ez a kategória mindazokkal együtt, akik „művészként” Önöket támogatják, visszasírván azt a jólétet, amikor nem az Uniót, hanem Moszkvát szerették és ebből remekül éltek. Soha, semmilyen mértékben nem támogatták Magyarországot, a magyar nemzetet, a magyar hagyományokat… csak magyarul beszéltek, ideszülettek, és itt éltek jól a politikai elköteleződésük okán/miatt.

A művész szerény, mint a bölcs ember. Alázattal szolgálja azt a műfajt, amelyre elhivatottsága van, s igyekszik példát mutatva, a politikán kívül és felül a jót, a követendőt hirdetni… Shakespeare-en, Gogolon, Madáchon, Beethovenen vagy Mozarton keresztül. A művész nem emel barikádot, nem hazudozik ostoba szlogeneket üvöltve, nem foglalja el mások épületeit, és akkor is szabadkozik, ha mások nagy művésznek titulálják. Önök mindezen ismertetőjelek ellenkezőjéről tesznek most tanúságot. Tehát olyan messze állnak a művészettől és művésszé válástól, mint Makó vezér Jeruzsálemtől. 

Javaslom: ne azokat lássák nagynak, akik ma öntelten, bosszúból, mindent (is) jobban tudva, a bölcsek kövét maguknak vindikálva kiállnak Önök mellett, hanem azokat, akik most, ebben a helyzetben is hallgatnak, dolgoznak, szolgálnak. Akik építenek, akik Önökért is, és a nemzet szuverenitásának megmaradásáért teszik a dolgukat művészként, tanárként, orvosként… emberként!  

Ifjú Hölgyek és Urak!

Még nem késő! Üljenek vissza a padba, tanuljanak és szerezzék meg a diplomát, hogy annak birtokában elkezdhessék azt a szolgálatot, amely, majd a köztetszés és az Önök által nyújtott teljesítmény alapján, művésszé emelheti Önöket. Mert az elvetett mag sem lesz azonnal búzakalásszá…

Isten áldjon mindnyájunkat!

Stoffán György   

https://stoffangyorgy44.blogstar.hu/./pages/stoffangyorgy44/contents/blog/99902/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?