Stoffán György:  Ideje volna fegyverkeznünk!

Stofi01

Hiába keresem keresztény-keresztyén papjaink, lelkészeink és püspökeink hitbéli megerősítését, útmutatását, nem találom sem a magyar sajtóban, sem a nemzetközi médiában. Mintha a hit elillant volna a legsötétebb napok előtt, mintha csak az evilági élet veszélyeivel állna szembe a keresztény-keresztyén ember, papsággal, egyházzal egyetemben, a hit fegyverei nélkül, Istentől is magára hagyottan. Minden egyház meghozza a maga tiltó rendelkezéseit, amelyeknek az egyházellenesek és maga az ördög örül a legjobban, de a hatásos fegyverek említése elsikkad az „emberek biztonságát” szolgáló kötelező intézkedések mellett.

Hallottuk már, hogy nem szabad nyelvre áldoztatni, csak kézbe. Az úrvacsorakehely helyett műanyagpoharakat kell használni, a görögöknél is megváltozik az áldoztatás módja, de ikon vagy keresztcsókolás sincs, mert mindettől terjedhet a vírus, amelyet, ha valaki emleget, az pánikkeltő. A hitbéli pánikkeltés viszont kézzelfogható ezekben az intézkedésekben, kivált úgy, hogy a szent hagyományok és a liturgikus cselekmények megváltoztatása kötelező.

Apelláta nincs!

Akkor mi az igazság? Miért nem a másik oldalról, a hit és az imádság oldaláról közelítenek az egyházak? Miért nem mutatják meg, adják a társadalom kezébe minden lehető médiafelületen, minden prédikációban és egyházi sajtóban, hogy bizony van a keresztény-keresztyén embernek hatásos fegyvere a rossz, a betegség, a sátán ellen? Mit ér a hit, ha a hitet is korlátozza a hitet terjeszteni és erősíteni hivatott felszentelt társadalom? Milyen Krisztus-követés az, ha a szentáldozásban Krisztust, a Krisztusra való istentiszteleti emlékezést, a hódolatot, a szent hagyományokat is tiltja az egyházi elöljáró? Vagy már püspökeink és papjaink, lelkészeink is szégyellik a mai világban Istent? Szégyellik, hogy elvileg hisznek Krisztusban, szégyellik hirdetni, hogy Isten minden veszélytől megmenti a Benne hívő embert? Hogy a megpróbáltatás is Istentől van, és a fájdalom is, a betegség is próbatétel, nem pedig fenyegetettség vagy büntetés? Szégyen hirdetni, hogy az imádság fegyver és mindent legyőz, ha van hitünk, ha Krisztust és az Ő tanítását követjük? Szégyen a katolikusoknak Mária oltalmát, szentjeink segítségét kérni?  Elfelejtettük Jézus Szentírásban olvasható figyelmeztető és irányt mutató szavait? Kidobtuk a rózsafüzért, amely Mária által kezünkbe adott hatásos fegyver?

Talán egyedül a református egyház vezetői élik meg a hitet annak ami… Böjtre és imádságra szólítanak a vírus ellen.

Igaz, ők is bevezettek bizonyos óvintézkedéseket, de úgy, hogy mellette a hitbéli fegyverkezésre is felszólítottak. Mi katolikusok pedig, mintha szégyellnénk a lehetőségeinket.

Beszélünk az Eucharisztikus Kongresszusról, de értelmetlen és hatástalan rendelkezéseket hozunk, az alázat és az imádat minden apró megnyilvánulását tiltjuk, a szenteltvizet száműztük, mint korábban a tömjént. Noha, e kettőtől félt az ördög a legjobban – mint azt ősi magyar közmondásainkból tudjuk…

Intermezzo:

Barátom elkeseredve hívott fel telefonon, miközben e sorokat írom:

  • Mit mondjak a gyerekeimnek, akikkel én is és a nagymamájuk is rendszeresen megyünk templomba… és tegnap letakart szenteltvíztartót láttak? Mondjam azt, hogy nem igaz, amit eddig tanultak, hogy a szenteltvíz mégsem véd meg? Vagy azt kellene mondanom, hogy a püspök bácsik nem hiszen a szentelmények erejében, az imádságban? Hány és hány emberben merülnek fel kételyek, pedig nem az igazság, nem a hitünk változott meg, hanem azok, akikben eddig bíztunk, és akik eddig irányítottak minket. Gyuri! Ha Istenhez nem engednek fordulni úgy, ahogy akarok, akkor hová forduljak segítségért? Kiben bízzam? Az operatív törzsben? Nagyon el vagyok keseredve! Ha az én hitem olyan apró, mint egy mustármag, akkor a püspökeink és papjaink hite mekkora? Tehet-e egy normális pap ez ellen az esztelen hitetlenség ellen, ha másképp látja, mint a tiltó rendelkezéseket kiadó méltóságok? – tette le a kagylót barátom…

Mi a teendőnk tehát, ebben a hivatalossá és általánossá vált hitetlenségben?

Minden keresztény-keresztyén ember együtt, saját hite szerint imádkozzék, kérje a Teremtő Isten, kérjük szentjeink közbenjárását, kérjük az Istenszülőt, hogy oltalmazza népét. A közös ima, a rózsafüzér a legnagyobb fegyver, amely sokszor győzelemre vitt már egyént, közösséget, hazát és nemzetet.

Imára hívom tehát az összes keresztény-keresztyén magyar embert, hogy hite szerint csatlakozzék egy Rózsafüzér – vagy ha úgy tetszik –, Ima-hadművelethez. Ha naponta csak tíz „Üdvözlégyet” (egy tizedet) mondanak el a katolikusok, és ehhez egy-egy „Miatyánkkal” csatlakoznak a protestáns testvérek, akkor az olyan, mint egy hadsereg más-más fegyverneme, amely Krisztus nevében és vezérletével – együttesen – mindent legyőz!

És hallani fogjuk újra minden tiltás, hitetlenség és emberi ostobaság ellenére Jézus szavát: „Hited meggyógyított téged!”

Mert az egyetemes keresztény-keresztyén egyház erejét a hívek közössége adja…

https://stoffangyorgy44.blogstar.hu/./pages/stoffangyorgy44/contents/blog/91497/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?